Szigorúan szubjektív paleo kalandok

khm-khm...igen. Bevallom hősiesen, vagy férfiasan, vagy ki hogy akarja...

De szerintem ez jól is van így. Nem vagyok nagyon elszánt, eltökélt, elhivatott, elkötelezett, ellentmondást nem tűrő, elvakult paleos.

Látom a paleo életmódnak az előnyeit, a hasznát. Tetszenek azok az ételek, amik működnek az étrendben, és nem hiányoznak azok, amik tiltottak. Azt is mondhatom, hogy nagyon könnyedén, gond, hiszti, vágyakozás nélkül sikerült, sikerül az átállás. De azért néha van kivétel.

Egy szülinapi zsúron a férjemmel közösen megettünk 1 szelet tortát.

Anyósom sütött palacsintát, ami a KEDVENCEM!!!!!!! Na, nyilván nem bírtam ki, hogy ne egyek belőle.

Elkezdődött a nyári szünet, és nagy hirtelen nem tudtam mit adni a gyerekeknek ebédre, így készítettem egy kis túrós tésztát. Az nálunk egy külön sztori, mert a férjem is, és én is olyan módon esszük, ami sokaknak gyomorforgató (speckó az egyik gyerekemnek is :) ) Szóval a tésztát összekeverem a túróval, a pirított szalonnával és annak zsírjával. Idáig nem nagy kaland, tök csusza. Itt meg is állhatnánk. De mi, erre a szalonnás finomságra , cukrot helyezünk :) ééééés imádjuk! Tényleg nagyon finom így (na és persze tejföl ) Ennek sem tudtam ellenállni, mert olyan különleges ízélmény, amit nem igazán tudok mással pótolni. Persze azért finomítottunk a dolgon. Cukor helyett nyírédest használtam, tejföl helyett zsírszegény joghurtot. De jól esett!

Szerintem ez fontos! Ami megkívánunk olykor -azt ne vonjuk meg magunktól. Pszichésen rossz a hatása, és meggátolhatja az egész küldetést az a frusztráció, amit egy ilyen megvonás okozhat.

Mióta is álltunk át? Kb. 5 hónapja, és azóta ez a 3 bűnöm volt...szerintem tök jó arány!

Meg kell mondjam, megkedveltem ezt az eddig általam nem használt alapanyagot.

"Régebben" nagyon sok kajához használtam tejszínt: tészták, levesek, rakott cuccok...ümmm, sok fincsiség. Nem csak én, de az egész család is, mondhatni tejszín függő volt, mindig volt a hűtőben 1-2 doboz, de tényleg mindig.

Hát nem csoda, ha ennek kiesése nagy kérdést és fejtörést okozott. Első látogatásomkor a bioboltban kértem is erre vonatkozó javaslatot. A hölgy nagyon kedvesen elmondta a kókusz és zab tejszíneket, mint alternatívákat. Zabos pont nem volt, így a kókuszost vásároltam meg. Ki is próbáltam valamilyen sütibe, amibe nagyon jól be is vált. Na igen, de nyilván sós jellegű ételek furák lennének kókusz ízűen. Mert a kókusztejszín nem annyira kókuszos, hogy egy sütit elkókuszozzunk vele :) -bár tudjuk, hogy a kókusz reszelék, liszt a sütiknek egyik fontos alapanyaga-na de azért elég kókuszos ahhoz, hogy a sós ételeket pont elrontsa. Így kíváncsian vártam a nagy találkozás a zabtejszínnel.És üüüüm, teljesen bevált. Habartam vele főzeléket, készítettem rakott ételeket. Kicsit sárgább, kicsit hígabb, mint az általunk megszokott, hagyományos tejszín, de az étel alapvető (megszokott) állagát és ízét nem befolyásolja! Tényleg! Azért a rizstejszínt is ki fogom alkalomadtán próbálni.... :)

Komolyan le vagyok döbbenve! Az előző kellemes, édesburgis tapasztalataimból kiindulva, gondoltam, újra bekebelezünk ebből a finomságból. Malacsültet készítettem, az volt a terv, hogy ehhez lesz köretként.

Pár napja vettem 3 nagy gumót. A konyhában tároltam, a hűtőbe ugyebár nem lehet betenni, mert 10 fok alatt a benne lévő cukor, átalakul keményítővé...állítólag.

Szóval, konyhában tárolva. Küllemre teljesen jó volt, semmi külsérelmi nyom. Pucolom, tök jól néz ki, semmi baja. Szép, egységes felületű, narancssárga. Tehát még csak nem is gyanakodtam, meg sem fordult a fejemben. Elkezdtem sütni, és az első ellenőrzésnél láttam, hogy valami kicsapódásféle van rajta...közelebbről megnézve a kicsapódás penész kinézetű volt. Hát, dobtam egy hátast, most sem értem, hogy mi történt, ha valaki látott már ilyet, szóljon bátran. Roppant gusztustalan, mutatom:

Szóval, ki vagyok borulva, oda a finom vacsora! :(

Alakul, alakul, de messze még a vég...

Úgy néz ki, hogy heti 1 kg mínusszal számolhatok, legalábbis egyenlőre.

A kiindulópont nem volt egyszerű. Szülés után nem volt olyan sok súlyfeleslegem (az előző szülésekhez képest :) ) de a karácsonyi szezon és a szoptatás megtette áldásos hatását.

Szokták mondani, hogy szoptatásnál olvadnak le a kilók. Hát nem tudom kinél, mikor és miért, de rám úgy rakódtak felfelé a zsírpárnák (és nem a kilók, érdekes módon), mint a fiaimra a kosz, amikor focizás közben, izzadtan a földön hemperegnek. Szóval, gyorsan és durván. Szinte zabáltam, egész nap ettem, és nem paleos kajákat...szénhidrátot- szénhidráttal. De, hogy konkrét legyek. 

Testmagasság: 171 cm

Terhesség kezdetén: 80 kg

Szülésnél (2013 október) : 96,5 kg -ez ugye lecsökkent némileg

Ráeszmélésnél (2014 január): Kilóra kb: ugyanennyi lehetett, de a küllem sokat romlott.

Most, hogy ezt visszakerestem a kis könyvemben, és leírtam, rájöttem, hogy a kilók mit sem változtak, nade a hurkák...Míg terhesen nagy volt a hasam, de feszes, addigra a ráeszmélés pillanatába a seggem valahogy a duplája volt, és nem csak a hasamon, de a hátamon, karomon, fejemen is látszódtak olyan dolgok, amiket nem szívesen nézegettem a tükörben. Akkortájt, ha jól emlékszem 93 kg-ot mutatott a mérleg, de kinézetre sokkal rosszabb volt a helyzet.

Amúgy azért vagyok ilyen bizonytalan a kilókban, mert nekem nincs mérlegem. Anyukámnál van egy digitális mérleg, mostantól ez a mérce. ( a szüléses dolog-hát ott ugye ott a védőnő mért, valami mázsázón, nyilván nincs összehangolva az anyukáméval, ezért nem is csoda, hogy így belezavarodok itt a számokba! )

Egyébként annyira nem is érdekelnek a kilók. Ezt most tényleg be kell, hogy valljam. Na jó, tök jó érzés volt, amikor 3 hete csak 88-at mutatott :) :) :) :)  de a hétköznapjaimat nem teszi ki, az e miatti aggodalom.  Kb: 2 hetente vagyunk anyunál, csak akkor ellenőrzöm, de nem  hiányzik a mindennapos mázsálás. Oké, azért van súlycélom is. Ha már 7-essel kezdődik az már jó, akkor már jól érzem magam. De a végcél a 70. 

Az első és második fiam, egymás után született, 2 év 2 hónap különbséggel. Akkor 100 kg fölött mentem szülni, és 75 kg-ig sikerül (hosszú idő alatt) visszafogynom. És akkor, már tök jól néztem ki...szerintem :) Szóval a 70 az álomsúly.

 Most, hogy leírtam rájöttem, hogy nagy hibát követtem el. Hiszen innentől ez más felelősséggel jár! :) Innen nincs visszaút, nem csinálhatok hülyét magamból, meg kell valósítanom, amit már nem csak fejben, de írásban is megerősítettem. Viszlát gondtalan, felelőtlen és felhőtlen fogyika és szervusz tudatos, koncentrált súlycsökkentés!

Persze ez vicc. Én igenis a felhőtlen fogyikát választom! 

Fetás-Pestos-Baconos göngyölt karaj, édesburgonyával.

Ami így néz ki:

 A karaj még a hétvégi sütés eredménye. Az édesburgonyát tegnap készítettem. Gondoltam milyen fenséges kis kajcsim lesz így ma, így dél körül...ÉÉÉÉs nagyjából igazam is lett. De csak nagyjából. Az édesburgi ugyanis nem jó a göngyölt karajommal.Egyszerűen nem illenek össze az ízei. Nem vagyok egy nagy gourmand. Lehet ezért nem volt nálam meg az összhang.

Valahogy sosem szerettem a sós húsokat édes köretekkel vagy töltelékekkel. Biztosan sokan esznek gyümölccsel töltött húsokat, vagy kompótot a rántott húshoz. Na, én mindig is a savanyúságot választottam, ha ilyen irányú döntésre kényszerültem. Aztán, kissé nyitottabbá váltam, már jöhetett a Hawaii pizza, vagy az aszalt szilvás göngyölt husi. De ez túl megy a kompromisszumkészségemen. Még úgy is, hogy a Paleo örvend az ilyen sós-édes kombóknak. Sok recept van, ahol húst és gyümölcsöt használnak. Az édesburi ugyan nem gyümölcs, de ÉDES, nagyon is édes.

Így hát külön ettem meg. Volt a hús, meg utána a desszert :)

Ma elszántam magam. És a véletlen is mellettem állt. Vagy fordítva...véletlenül megláttam és akkor eldöntöttem, hogy rászánom magam?

Hallottam már a nevét, de nem érdekelt különösebben. Nem izgatott fel, mert viszonylag hagyományos, magyaros kajákhoz voltunk szokva. Abba meg...hova, mikor, mivel, mihez? Szóval nem igazán....

Aztán több blogban is elhangzott a neve, és elkezdtem kacérkodni a gondolattal. Arra gondoltam jó lehet. Sütve, hagymásan, kakukkfüvesen...hmmm, olyan mediterránnak hangzik. És különben is, vagányak vagyunk, életmódot váltunk, sok minden újdonságot kipróbálunk, hát jöjjön ez is.

Első kísérletet.

Nem olcsó kategóriás zöldség. Kilója 700-800 Ft között.

Ez ugye, egy nagy gumó.

Mondjuk egy standard krumplinak kb. a duplája. Formája hosszúkás vagy olyan amorf, de azért könnyen pucolható zöldséghámozóval.

Gyönyörű színe van, élénk, narancssárga, vizuálisan egy élmény, még így natúr állapotában is. Igencsak eltér az általunk "hagyományosnak" vélt zöldségektől.

Kísérletképpen sütéssel kezdtem. Gondoltam, abból baj nem lehet, végül is a receptek zöme erről szól.  Pucolás után daraboltam, olyan kis rusztikus darabokat vágtam belőle. Ez bele a tepsibe. Eddig egyszerű. innen aztán már eltérnek a sütési módok, mindenki ízlése és fantáziája alapján variálhatja. Én egy nagyon egyszerű, mondhatni elég lusta megoldást választottam. A Paleo ugye nem használ vajat, napraforgó olajat. Helyette azonban használ mindenféle zsírokat. Ez nálunk úgy néz ki, hogy főként sertés és kacsazsír a kiindulópont. Gyakran készítek mindenféle sülteket, ugyanis nagyon egyszerűek és nagyon jól variálhatóak. Sok esetben finom fűszerezés, esetlegesen jóféle bor is kerül a tepsi aljába. Így aztán egy-egy sülés után isteni finom szaftok maradnak meg, amiket kis dobozokban természetesen elteszünk a hűtőbe, újrahasznosításra. (Ebből fakadóan van olyan eset, amikor kiürül a hűtő, és csak különféle, nagy számú zsír-és szaftfajta áll rendelkezésre- rántotta alá nagyon finomak. :) ) Visszatérve, a legutolsó sütésem pestós-fetás karaj volt. Ennek a szaftja még a tepsiben maradt-pusztán lustaságból. Na, ebbe tettem bele az édesburgonya darabokat. kicsit összekevertem és ennyi....pontosabban ennyi lett volna, ha tudtam volna, hogy most hogyan tovább. Kicsit sürgetett az idő, így gondoltam abból nem lesz baj, ha letakarom fóliával és úgy megy be a sütőbe, így ezt tettem, de ezt követően beszaladtam a neten ellenőrizni, hogy mit is írnak erről. Még jó, hogy ezt tettem, mert baromi gyorsan megsült!!!! De tényleg! éppen fél óra telt el, mikorra minden infót beszippantottam, amit akartam. Kivettem a sütőből, levettem a fóliát, és full puha volt-vagyis kész lett. Mivel mi pirultabban szeretjük, még fólia nélkül visszatettem 10 percre, de izgultam is, mert nagyon szétesősnek tűnt....azért végül nem esett szét, jó lett.

Na, és hát milyen? Nagggggyooon finom!!! Anyám, hogy ezt eddig miért nem használtam???? Nem csak a színe, de az állaga is olyan, mint a sült tök.De az íze nem.Az semmihez nem hasonlít. Tényleg édes, de a szaftban megsülve nagyon pikáns lett. Simán el tudom képzelni vele mindazt, amit a netes receptes oldalakon megtalálni. Fogok is még próbálkozni!!! És bátran ajánlom mindenekinek!

Ja, még egy kis adalék... a gyerekeknek nem ízlett. hiába édes, nem tudtak elvonatkoztatni a töktől, amit pedig nem esznek meg :( 

Paleológiailag javasolt, mert alacsony a glikémiás indexe, bár keményítő tartalma miatt azért csak mértékkel.

...neeeem, nem, nem a táplálkozásváltoztatásban :) hanem az írásban.

A helyzet az, hogy minél inkább  belemelegedtem a témába annál inkább megtapasztaltam, hogy van egy csomó honlap és blog, ami ezzel foglalkozik, és baromi jó!!!! Vannak tök profi receptgyártók, vannak tök profi fogalmamsincs kik, de úgy értenek a táplálkozás biológia és fizikai aspektusához, mint ha legalább orvosok lennének, szóval nagyon-nagyon tájékozottak., vannak olyanok, akik mindemellett tök jó fotókkal is illusztrálják az elkészített eledeleket.És ekkor tört rám az az érzés, hogy mi a fenét akarok én itt, egy ilyen közegben. kit fog érdekelni, hogy mikor mit eszem, hiszen a receptet sem írom le, (pláne nem találom ki) anatómiailag sem vezetem le egy-egy étel, vagy megismert anyag fontosságát, hasznosságát... Hát szóval ez volt az én nagy elbizonytalanodásom. És ennek az lett az eredménye, hogy nem írtam.

De azért, csak az motoszkált a fejemben, (jó mélyen, a bugyrában) hogy csak folytatnom kell. Nem adhatom fel. Mert egyébként élvezetes dolog írni, csak úgy. Pláne, hogy a környezetemben senki nem tervez mostanában hasonló mértékű és jellegű változtatást az életmódjában, így mikor ez valahogy szóba kerül, és én mesélek róla, igen érdekes tekintetek néznek rám vissza. Ezért már úgy elbizonytalanodtam, hogy csak félve mondom, ha véletlenül szóba kerül. Nem is nevezem nevén, csak hadoválok összevissza: " Hát olyan paleo jellegű, de inkább Valeo, (  :) a nevem után szabadon) nem követem ultrabrutál módon, meg a lényeg, hogy glutén ne, meg tejtermékek, meg persze cukor..." és akkor a magyarázkodásból gyorsan úgy jövök ki, hogy elkezdek másról beszélni. Na, ezért is jó, hogy ide írhatok, mert megosztom a gondolataimat-lehetséges, hogy saját magammal. Ez nekem egyébként segít. Naaaagy szájjalgondolkodó vagyok! Ez azt jelenti, hogy beszélek-beszélek-beszélek, és a végén mindig mindennek a megoldását kimondom, még akkor is, ha a szövegelésem legelején fogalmam nem volt arról, hogy adott dologgal kapcsolatban, mi is a helyes álláspont, válasz.

Szóval, így vagyok most ezzel is. Muszáj beszélnem róla :)

Már látom mi a legnehezebb ebben az egészben. Az, hogy előre kell gondolkodni. Előre el kell tervezni, hogy adott héten mi mindent szeretnék főzni, és arra céltudatosan kell bevásárolni. Természetesen ezt eddig is így tettem, csak most a tervezés valamivel bonyolultabb, hiszen még azt sem tudom mikor mit ehetekünk, ahhoz mit szükséges vásárolni, na és persze hol kapható. Szóval az átállás nem egyszerű.

Tekintve, hogy ez az első paleo jellegű hetünkön...pontosabban a 3. napon tartunk, tudatosságról az én esetemben szó nincs, ezért néha rákényszerülök, hogy az itthoni, még régi állományból készítsek valamit, ami belefér a paleo kritériumokba, vagy esetleg belefér. :)

A mai menü: lecsó. Ezzel azonban vannak gondok.

Drága anyósom szorgos kezei által, kb. ősz óta árválkodik 2 üveg lecsó a szekrényben.

Hogy miért árválkodik? Nyáron, amikor még javában terhes voltam, kegyetlen rosszul lettem ettől a fő, nyári, kedvenc eledelemtől. Ezt kb úgy kell elképzelni, hogy lecsó nélkül nincs nyár! Lehetettlen. Alapeledel. Imádom. Csak semmi flinc-flanc, hagyományos, hagyma-paprika-paradicsom alap tojással, jó sok tojással.  Így, amikor olyannyira rosszul lettem tőle, hogy kórházba kellett mennem, azt hittem vége a világnak! A kórházban kiderült, hogy epeköveim vannak. És, hogy terhesen ezzel semmit nem tudnak kezdeni. Figyeljek az étkezésre. Itt üzenem az epeköveseknek, hogy az étkezésre való odafigyelés semmit nem ér. A görcs, ha jönni akar, akkor jön. Nincs összefüggés a kajákkal. Jött már nekem vajas-lekváros kifli után is, és semmi nem volt később, a hatalmas karácsonyi zabálások alatt.

Azért talán a sült hagyma nem tesz jót...az egyetlen összefüggés nálam,leszámítva a vajas-lekváros kiflis esetet, hogy a sütött hagyma mindig ott volt a képben. Pl ugye a lecsónál is.

És én most ismét a lecsóval próbálkozom...DE...nincs alatta hagyma! Minden esetre rettegek, hogy tényleg a hagyma-e a ludas, mert azóta lecsós próbát nem mertem tenni.

A másik gond a tojás. Na tojás nélkül, tényleg nincs lecsó. Csakhogy tekintve a paleonál a tojás fontos, alap élelmiszer, eddig minden nap ettem valamilyen formában, főként reggelire. Most emiatt aggódom éppen. Nincs mit tenni, most így eszem meg, de erre innentől figyelnem kell, mert a sok tojás amagas koleszterin tartalom miatt nem jó. Vagy mégis? Olvastam hozá egy cikket, ami ezt cáfolja! Ember legyen a talpán, aki eligazodik. Minden esetre azért, mint minden mást, jobb, ha ezt sem visszük túlzásba!

Gondolom ezzel nem mondok újat és, gondolom ezzel nem is vagyok egyedül.

A terhességem első három-négy hónapjában annyira megundorodtam tőle, hogy még a szagát sem bírtam. Kétségbe is estem...mi lesz velem? Hiszen egy latte, nem csak egy ital, hanem egy életérzés. Reggel azért érdemes felkelni, hogy mielőbb beleszimatolhassak a kávétároló dobozba. Azért, hogy lenyalogassam a számon maradó puha habocskát...csak, hogy a szentimentális oldalt mutassam be. Nem is beszélve a tavaszi, őszi, téli barátnős, csajos délutánokról, estékről, amikor beülünk valahova és teljesen evidens módon elfogyasztjuk a legkedvesebb italunkat. Mert, csak egy latte mellett lehet megpihenni, beszélgetni, mélázni, csacsogni.

Szerencsére hamar visszatért az életem -kávé ügyben- a régi kerékvágásba, sőt, mostanra napi kettő, de sokszor három volt az adagom, csacsogós, beülős, barátnős rituálék nélkül.

Aztán jön a paleo...a kávéról még nem olvastam, de ugyebár a tej kilőve. 

Első kísérlet: A tejet bio, natur szójatejjel helyettesítettük. Olyan, bárholbeszerezhető típusúval. De nem jóóóó!!!! Nagyon nem jó. Van valami utóíze, teljesen elrontja! A férjemnek izlik, mert natur mivolta ellenére van egy kis vaniliás beütése, de engem nem vaniliára emlékeztet hanem valami ismeretlen eredetű műanyagra. Szóval nem vált be a szójatej, legalábbis a kávéhoz. 

Halványan dereng, hogy a rizstej valamivel jobb, a következő kísérlet az lesz. Bár egyébként annak még utána kell olvasnom, hogy a paleo egyáltalán engedi-e ezeket az alternatív tejszerűségeket.  Elvileg nem, hiszen ugyebár a gabonát nem engedi. Na, majd kiderítem. Minden esetre, ha valamelyik beválik, akkor nem fogok lemondani róla a paleo tiltása miatt, mármint ha tiltja egyáltalán.

Meglepően finom. Na, nem úgy, mint egy krémes, vagy egy torta, de mondjuk egy hab nélküli somlóihoz már lehetne hasonlítani az ízét.

Miért is fontos ez?

Mert kétkedem, bizonytalankodom, kísérletezgetek, próbálkozok.

Kb 2 napja hoztuk meg a döntésünket- az Urammal- hogy változtatunk az étkezésünkön.

Mivel sütit eszem sütivel, ezért arra voltam leginkább kíváncsi, hogy, az egyébként szimpi Paleo kosztban, milyenek az édességek.

A Nosalty-n találtam meg a receptet, körtés muffin, vagy valami hasonló néven.

Csak egészségesnek kikiáltott dolgok vannak benne, olyanok, melyek ráadásul könnyen be is szerezhetők, semmi extra.

Körte, mandula, sütőpor,mazsola, étcsoki, tojás

Na, ugye....

Recepteket nem szeretnék írogatni, mert ez nem egy receptes blog lenne. Engem inkább az íze, az elkészíthetősége, hatása és egyéb szubjektív dolgai érdekelnek az ételeknek, főként abból a szempontból, hogy milyen módon támogatják az egészséges szervezeti működést és milyen hatással vannak a fogyásra. Mindez szigorúan szubjektív megfigyelések alapján, semmi tudomány.

Szóval ez a süti muffinnak készült, de halmocska lett belőle. Kifjezetten finom. Egyértelműen a kakaó és étcsoki kombó uralja az ízvilágot, de a mazsola és a körte itt-ott megédesíti. A furcsasága, hogy mandulaörlemény az alapja. Ezt én viszonylag durva őröléssel oldottam meg, így nem egy homogén, puha felületű sütit kapunk, hanem olyat, amit "rágni" kell, de ez nem zavaró jelen esetben.

A tapasztalat az, hogy nem érdemes muffin formába tenni, mert könnyebben kiszárad, megkeményedik. Legközelebb őzgerinc, vagy torta formában fogom készíteni. Konkrétan még a héten, mert már el is fogyott :) ( 1 délután alatt) Ja, és simán mehet dupla adaggal, mert mindenkinek ízlik.

Ami viszont zavar, hogy fáj a gyomrom. Nem tudom mi a hiba. Gondolom nem a süti a ludas, mert már az elmúlt 2 napban is fájt, mióta rátértünk az új étkezésre. Ez mondjuk fura. Hiányozna a szervezetmnek a tej, vaj és  a jó kis szendvicshegyek??? Minden esetre nem adom fel, folytatom az ismerkedést.  Ez a mai süti jól sikerült. Laktat, a gyerekeknek is ízlett, egészséges is, bevesszük a rendszeresen készítendők közé.