...nem is emlékszem.Ma kedd van. Előzőleg vasárnap, már úgy mentünk a boltba, hogy nem veszünk tejterméket és szénhidrátot.
Ja, persze, tudom már. Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy le kéne fogyni, mert tök ciki, hogy nagyobb a súlyom, mint ,amikor született a harmadik babám. Gyakorlatilag semmilyen ruhám nem jön rám, ami rám jön, abban is irtó idiótán nézek ki. Bevallom hiú vagyok. Tudom, tudom, szülés után nem ez a legfontosabb. Hát dehogynem! Eltelt 6 hónap, és én csak terebélyesedek, és emiatt egyre inkább befordulok, depis leszek. Nem hiszem, hogy ezzel jót tennék a gyerekeimmel. Aztán, a végzetes napon rábeszéltem a férjem, hogy vegyünk pár új ruhát, mert attól majd biztosan jobban érzem magam, mert ugye a mindenki által ismert mondat- miszerint nincs mit felvennem-napi szinten hagyta el a számat. ( mellesleg, ez most tényleg reális is volt) Szóval, elmentünk a Hádába, tekintettel a mérteimre-gondoltam- itt tuti találok olyan cuccokat, amik méretben is jók, vagányak is. Aha...találtunk. Csak mindegyiknél kibuggyantak a háthájaim, vagy sehogy sem állt. Undorító, gusztusatalan látvány volt.
És ekkor döntöttem. Ennek véget kell vetni.
Bevallom más is motivált, de ez csak olyan "hátul lapuló, nem szeretnék tudomást venni róla" típusú gondolat volt.
Előző héten nőgyógyásznál jártam, csupán gyógyszert szerettem volna felíratni. A feliratásból vizsgálat lett, a vizsgálatból diagnózis: PCOD.
Mindez úgy, hogy nincs tünetem, nem lettem meddő, van 3 gyerekem. Az orvos laza volt, elmondta, hogy nincs miért izgulnom, hiszen a gyerekek már megszülettek,de minden bajomért, pl, hogy nem tudok lefogyni, vagy folyton éhes vagyok és zabálok, ez a felelős. Megeshet az viszont, hogy akár cukorbeteg leszek. ( Tudom, hogy nincs összefüggés, de erre már én is gondoltam akkor, amikor annyi mindenfélét összeettem.Tényleg egész nap, és rengeteg édességet.)
Ez a délután kikészített. A neten kutakodtam, hogy mi is a bajom. Mérges voltam, hogy a közel 10 év alatt, mióta a gyerekek miatt gyakram jártam orvosnál, ezt miért nem vette észre senki. Tele voltam kérdésekkel. És, az egy napig tartó elmezavaromban, elkezdtem rettegni a jövőtől.
Nem szeretném részletezni, hogy maga a "betegség" mit is jelent. Rengeteg info van a neten. Egész jók, érthetőek, ráadásul én erre a tüneteggyüttesre nem is szeretnék betegségként gondolni. Inkább valami olyasmiként élem meg, hogy a szervezetemben vannak dolgok, melyek kicsit megborultak, de egyenlőre túl komoly tüneteket nem okoznak. Ezért nem is kell gyógyítani, inkább, csak változnom kell azért, hogy megelőzzek későbbi, komoly betegségeket. Ez nekem különösen fontos, mert nem akarok kórházba járó roggyant öregasszony lenni. Nyugdíjjas éveinkre terveink vannak az Urammal :)
A netes infók szerint gyógyír a "betegségre" : a gyógyszer, a mozgás és az életmódváltás.
Namármost. Mivel nincs igazi, komoly tünetem, nem kell gyógyszer. Másrészt elvből nem szedek szinte semmit. Én csak úgy szoktam fogalmazni, hogy pszichikailag gátolja a szervezetem a gyógyszerek bevételét, ami abban nyilvánul meg, hogy ha csak nem haldoklom valamilyen fájdalomtól, akkor egyszerűen képtelen vagyok lenyelni a tablettákat. Pszichoszomatikusan összezár a gigám és nem engedi be az "anyagot". Pl a terhesvitamint vagy magnéziumot sem tudtam beszedni. Alternatív megoldásokat kellett keresnem.
Mozgás...ha valaki antifittness, na akkor az én vagyok. Szomorú, nem vagyok rá büszke, de őszintén be kell, hogy valljam. Ráadásul nem is lenne túl célszerű ekkora túlsúllyal hirtelen elkezdeni valami aktív sportot. Ismerem magam, türelmetlen vagyok és nem túl kitartó...legalábbis ezen a területen. Nagyon elkeserítene a sok kudarc, a fáradtság...stb. Na, azért senki ne gondolja, hogy tunya vagyok. Egyenlőre arra törekszem, hogy mindenhova gyalog menjek. Kisváros lévén ez nagyon jól tartható is. Most már az idő is jó, nem kell a babával autóba ülni, simán sétálhatunk. Majd egy éve még a 3.kerületben laktunk, gyönyörű, kertvárosi környezetben. Sajnos, ha csak nem kirándulni, vagy direkt sétálgatni szeretett volna az ember, akkor még pár zsömle miatt is kocsiba kellett szállni. Itt most a kellemest a hasznossal. Mindent el tudok intézni, séta közben délelőttönként. Délutánonként pedig egyébként is megyünk a fiúkért a suliba. Szóval mozgásnak egyenlőre ennyi, de ahogy csökken majd...remélhetőleg...a súlyom, ki fogok találni valami aktívabb dolgot is.
És akkor az étrend. A próbafülkében létva elborzasztó látványom és az agyam legtitkosabb tudatallatti bugyrából előhozva összeszikráztak az idegi pályáim, és rájöttem...az étrend megváltoztatása a legkézenfekvőbb megoldás . És döntöttem! A döntést megpecsételenő még kajáltunk egy burgert és sült krumplit a KFC-ben. És kb innentől meg is undorodtam ezektől a kajáktól. Egész este, és másnap a netet bújtam. Ki mit ír, hogy csinálja mi jó, mi nem jó a szervezetnek. bevallom borzalom az egész. Nagyon nehéz szűrni az információkat.
Ami tuti, hogy a cukor és a szénhidrátok kuka. Ez mondjuk evidens amúgy is, akár paleo-ban gondolkodunk, akár másban. Az, egyébként egészséges étkezésről alkotott elképzelésemet, leginkább ez a paleo étrend fedi le, de még nem mélyültem el a témában, ugyebár erről az útkeresésről szól ez a blog. Egyenlőre, a szénhidrát és cukor mellett, a tejtermékeket (sajt kivételével) is kiiktattuk, de nem biztos, hogy ez így is marad.
Szóval most kezdek elmélyüni a témában. Olvasok véleményeket pro és kontra. Fórumokat, ki hogyan csinálta, miket evett, milyen hatással volt a szervezetükre. Ki fogom próbálni ezeket a kajákat és ezeket a nagyon hétköznapi nagyon praktikus dolgokat fogom ide leírni.
Előr is hálás köszönet édesdrága, megértő férjemnek, aki támogat mindenben, és valószínűleg mindent meg fog enni, amit elé teszek, még ha szar lesz akkor is.
