Gondolom ezzel nem mondok újat és, gondolom ezzel nem is vagyok egyedül.
A terhességem első három-négy hónapjában annyira megundorodtam tőle, hogy még a szagát sem bírtam. Kétségbe is estem...mi lesz velem? Hiszen egy latte, nem csak egy ital, hanem egy életérzés. Reggel azért érdemes felkelni, hogy mielőbb beleszimatolhassak a kávétároló dobozba. Azért, hogy lenyalogassam a számon maradó puha habocskát...csak, hogy a szentimentális oldalt mutassam be. Nem is beszélve a tavaszi, őszi, téli barátnős, csajos délutánokról, estékről, amikor beülünk valahova és teljesen evidens módon elfogyasztjuk a legkedvesebb italunkat. Mert, csak egy latte mellett lehet megpihenni, beszélgetni, mélázni, csacsogni.
Szerencsére hamar visszatért az életem -kávé ügyben- a régi kerékvágásba, sőt, mostanra napi kettő, de sokszor három volt az adagom, csacsogós, beülős, barátnős rituálék nélkül.
Aztán jön a paleo...a kávéról még nem olvastam, de ugyebár a tej kilőve.
Első kísérlet: A tejet bio, natur szójatejjel helyettesítettük. Olyan, bárholbeszerezhető típusúval. De nem jóóóó!!!! Nagyon nem jó. Van valami utóíze, teljesen elrontja! A férjemnek izlik, mert natur mivolta ellenére van egy kis vaniliás beütése, de engem nem vaniliára emlékeztet hanem valami ismeretlen eredetű műanyagra. Szóval nem vált be a szójatej, legalábbis a kávéhoz.
Halványan dereng, hogy a rizstej valamivel jobb, a következő kísérlet az lesz. Bár egyébként annak még utána kell olvasnom, hogy a paleo egyáltalán engedi-e ezeket az alternatív tejszerűségeket. Elvileg nem, hiszen ugyebár a gabonát nem engedi. Na, majd kiderítem. Minden esetre, ha valamelyik beválik, akkor nem fogok lemondani róla a paleo tiltása miatt, mármint ha tiltja egyáltalán.
