Ma elszántam magam. És a véletlen is mellettem állt. Vagy fordítva...véletlenül megláttam és akkor eldöntöttem, hogy rászánom magam?
Hallottam már a nevét, de nem érdekelt különösebben. Nem izgatott fel, mert viszonylag hagyományos, magyaros kajákhoz voltunk szokva. Abba meg...hova, mikor, mivel, mihez? Szóval nem igazán....
Aztán több blogban is elhangzott a neve, és elkezdtem kacérkodni a gondolattal. Arra gondoltam jó lehet. Sütve, hagymásan, kakukkfüvesen...hmmm, olyan mediterránnak hangzik. És különben is, vagányak vagyunk, életmódot váltunk, sok minden újdonságot kipróbálunk, hát jöjjön ez is.
Első kísérletet.
Nem olcsó kategóriás zöldség. Kilója 700-800 Ft között.
Ez ugye, egy nagy gumó.
Mondjuk egy standard krumplinak kb. a duplája. Formája hosszúkás vagy olyan amorf, de azért könnyen pucolható zöldséghámozóval.
Gyönyörű színe van, élénk, narancssárga, vizuálisan egy élmény, még így natúr állapotában is. Igencsak eltér az általunk "hagyományosnak" vélt zöldségektől.
Kísérletképpen sütéssel kezdtem. Gondoltam, abból baj nem lehet, végül is a receptek zöme erről szól. Pucolás után daraboltam, olyan kis rusztikus darabokat vágtam belőle. Ez bele a tepsibe. Eddig egyszerű. innen aztán már eltérnek a sütési módok, mindenki ízlése és fantáziája alapján variálhatja. Én egy nagyon egyszerű, mondhatni elég lusta megoldást választottam. A Paleo ugye nem használ vajat, napraforgó olajat. Helyette azonban használ mindenféle zsírokat. Ez nálunk úgy néz ki, hogy főként sertés és kacsazsír a kiindulópont. Gyakran készítek mindenféle sülteket, ugyanis nagyon egyszerűek és nagyon jól variálhatóak. Sok esetben finom fűszerezés, esetlegesen jóféle bor is kerül a tepsi aljába. Így aztán egy-egy sülés után isteni finom szaftok maradnak meg, amiket kis dobozokban természetesen elteszünk a hűtőbe, újrahasznosításra. (Ebből fakadóan van olyan eset, amikor kiürül a hűtő, és csak különféle, nagy számú zsír-és szaftfajta áll rendelkezésre- rántotta alá nagyon finomak. :) ) Visszatérve, a legutolsó sütésem pestós-fetás karaj volt. Ennek a szaftja még a tepsiben maradt-pusztán lustaságból. Na, ebbe tettem bele az édesburgonya darabokat. kicsit összekevertem és ennyi....pontosabban ennyi lett volna, ha tudtam volna, hogy most hogyan tovább. Kicsit sürgetett az idő, így gondoltam abból nem lesz baj, ha letakarom fóliával és úgy megy be a sütőbe, így ezt tettem, de ezt követően beszaladtam a neten ellenőrizni, hogy mit is írnak erről. Még jó, hogy ezt tettem, mert baromi gyorsan megsült!!!! De tényleg! éppen fél óra telt el, mikorra minden infót beszippantottam, amit akartam. Kivettem a sütőből, levettem a fóliát, és full puha volt-vagyis kész lett. Mivel mi pirultabban szeretjük, még fólia nélkül visszatettem 10 percre, de izgultam is, mert nagyon szétesősnek tűnt....azért végül nem esett szét, jó lett.
Na, és hát milyen? Nagggggyooon finom!!! Anyám, hogy ezt eddig miért nem használtam???? Nem csak a színe, de az állaga is olyan, mint a sült tök.De az íze nem.Az semmihez nem hasonlít. Tényleg édes, de a szaftban megsülve nagyon pikáns lett. Simán el tudom képzelni vele mindazt, amit a netes receptes oldalakon megtalálni. Fogok is még próbálkozni!!! És bátran ajánlom mindenekinek!
Ja, még egy kis adalék... a gyerekeknek nem ízlett. hiába édes, nem tudtak elvonatkoztatni a töktől, amit pedig nem esznek meg :(
Paleológiailag javasolt, mert alacsony a glikémiás indexe, bár keményítő tartalma miatt azért csak mértékkel.
